8.rész Nobu

-Részeg voltam?-kérdezte Ryan.

-Hát, nem kicsit.-válaszoltam.

-Basszus. Bocsi, ha kellemetlenséget okoztam.

-Ugyan! Semmi baj! :)

-Akkor jó! :)

Reggel eszméltem rá, hogy nem egyedül vagyunk a házba, és ki kéne vinni Ryant, de már mindenki felébredt, így lehet félreértenék a helyzetet. Pechemre William jött be a szobámba, és kérdőre vont.

-Ez meg ki?-kérdezte.

-Hát ő tudod, csak most találkoztunk, és...

-Ezt nem hiszem el. Most találkoztatok, és máris együtt töltitek az éjszakát?

-Ha hagysz szóhoz jutni, akkor megmagyarázom.

-Kíváncsian várom.

-Szóval. Éjszaka kimentem sétálni kicsit, és belebotlottam Ryanbe. Bementünk egy bárba, és ő leitta magát, ezért nem tudtam kiszedni belőle, hogy hol lakik. Úgyhogy idehoztam, mivel nem hagyhattam ott.

-Aha, és miért nem?

-Mert nem vagyok olyan bunkó!

-Érdekes. Tegnap nekem még azt mondtad, hogy egyedül szeretnél lenni.

Erre nem tudtam mit mondani. Mivel nem egyedül akartam lenni, csak vele nem. De nem mondtam neki, mert akkor megbántottam volna.

-Figyelj, én nem akarok veled veszekedni!-mondtam.

-Én meg beszélni nem akarok veled!

És ezzel kiment a szobából dühöngve. Lehet, hogy ezt nem kellett volna?

-Megint csak problémát okoztam.-szólalt meg Ryan is.

-Ugyan.

-A barátod?

-Hát, olyasmi.
-Mármint a pasid?
-Nem dehogy is! Mármint, jómagam se tudom. Már csókolóztunk... de semmi több nem volt. Én nem akarok vele összejönni. Nem ismerem még annyira.
-Szóval nem ismered még annyira, de már smároltatok. Hmm.
-Csak egyszer fordult elő! Az is azért mert már nem tudtam mit tenni.
-És szereted? Vagy érzel iránta valamit?
-Mi ez kérdőív?
-Csak puszta kíváncsiság.
-Ahh, mindegy. És neked? Van baratnőd?
-Hát... most perpillanat nincs. Én is az igazira várok.
-Sok bennünk a közös.
-Ja.
-Most mit fogsz csinálni?
-Valószínű, hogy most hazaindulok.
-Oh, értem.
-Vagy esetleg...
-Igeeeen?
-Á, hülyeség! Felejtsd el!
-Na, mondd már!
-Na, jó. Mit szólnál ahoz, ha velem töltenéd a napot?
-Benne vagyok! Addig se kell itt lennem.